Farkas Bogl�rka
Mai vil�g

"Rohan� vil�gban �l�nk"
�llok

"Zaklatott vil�gban �l�nk"
Nyugodt vagyok

"Csukott szemmel j�runk"
�bren vagyok

"Apr� �r�m�ket hajszolunk"
Boldog vagyok

"Elm�lik a sz�ps�g"
Sz�p vagyok

"V�ltozik a vil�g"
Meghalok

EGYED EMESE

Vadvizek

Semmit nem vett�l �szre? Nem lehet,
hiszen tavasz lepte a kerteket,
f�ny kergetett az utc�n, �rny�k �z�tt;

nem vetted �szre, hogy kerestelek,
t�v� tettem �rted a kincses v�rost,
megzavartam az �lmod, �brenl�ted
sz�tlan �zenetekkel vettem c�lba,
felt�madt bennem �lmok marad�ka,
v�rkisasszonyok vas keser�s�ge,
nem m�lt el t�bb�, partjaim el�rte.

Semmit nem vett�l �szre. �ldeg�lt�l.
A nyugtalans�g izz� jelei
nem hagytak b�k�n, utamra eredtem;
nem hagytalak b�k�n -, v�gt�re m�gis,
csak mint poh�r italra, l�m bet�rt�l
a k�nyvek, elfojtott szavak k�z�.

Fak�k�rm�, halk manesek k�z�.

Lehetett tudni, az idillnek v�ge,
s m�g miel�tt tavasz j�nne a t�lre,
kisz�radnak a f�k, a r�zsabokrok.

(S ha volt is t�z, h�v�s feleleteddel,
m�r j�zan pillant�soddal eloltod!)

J�zsef Attila

Csud�lkozunk az �leten

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,
De ha szomjazom, akkor friss patak,
Az �n kedvesem az egeknek ny�lhat,
De megcs�kolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,
Harmatos erd�k az � szemei,
K�sz�be el� ter�ten�m magam
L�bt�r�k�ppen, de nem engedi.

Szavunk zug�ban megbuvik a cs�k,
Testv�reih�z lopva j�n ide...
Mez� �lmodhat �ssze annyi j�t -
Az �n kedvesem a f�vek szive.

Este a cs�kok megsz�knek vel�nk
S v�gigfutv�n a vil�gi teren,
A hajnali �gre lehevered�nk
�s csak csud�lkozunk az �leten.

Kiss D�nes

Ki �rzi meg

Ki �rzi meg majd legtov�bb
gyermekkor�b�l az eget
s hogy mindig mindig b�ke lett
Barangolva mez�k�n �t
bokrok ny�jtottak kezet
ki-ki j�t�kban megtal�lta
a maga szel�d madar�t

Ki �rzi meg majd legtov�bb
a f�vek s a f�k jelbesz�d�t
Ki lesz ki arc�n muzsik�t hordoz,
mint lombjuk k�zt a f�k
Ki lesz akiben b�ke lesz
ha a l�lek f�nyess�g�t
roppant s�t�t �leli �t.

Augusto Frederico Schmidt

MI�RT S�RN�K?

Mi�rt s�rn�k, hiszen r�zsasz�n az �g,
s hajnalk�k hajladoznak k�nny� sz�lben?
Mi�rt s�rn�k, mikor boldogs�g j�r az utakon,
�s portug�l falvak templomaiban sz�l a harang?
Mi�rt s�rn�k, ha egyszer a cirkuszok
tele vannak gyerekekkel,
ha a k�lt�szet tovairamlik a
soha-t�bb�-hegy k�vein?
Mi�rt s�rn�k, hiszen felhangzik alkonyatkor a klarin�t
s mis�znek Braz�lia zugaiban?
Mi�rt s�rn�k, hisz sz�zle�nyok halnak,
betegek nevetnek,
csillagok nevetnek a j�niusi �gen?
Mi�rt s�rn�k, mi�rt,
mikor az �ton j�zminok ny�lnak
s feh�r l�nyok szerelmesek?
Mi�rt is s�rn�k, Istenem,
ha egyszer boldog vagyok �s szeg�ny,
boldog, mint a k�rh�zak ismeretlen szeg�nyei,
mint a vakok, kiknek a f�ny szebb, mint a f�ny,
boldog, mint eltartott koldusok,
mint az els� cs�k ut�n meg�nt szeret�k,
mint v�ratlanul megtapsolt v�n t�ncosn�,
boldog, mint az alv� rabok –
mi�rt s�rn�k?

Ribeiro Couto
L�NY A VID�KI �LLOM�SON

�n nagyon szeretem azt a vid�ki csendes
�s n�vtelen meg�ll�t, hol nincsen forgalom
s hol �ppen csak meg�ll egy-k�t percre az expressz.
Kopott kis �llom�s, meszelt fal, unalom,
�s az ablak m�g�tt egy l�ny, ki egyre les, les.
 
Ha befut egy szerelv�ny, f�gg�nye f�lve rezd�l
�s k�mlel kifel� a csukott �vegen,
m�g a hossz� vagonsor ablakain kereszt�l
k�v�ncsi utasok n�znek ki hidegen
�s b�mulj�k a l�nyt, ki a szob�ban bent �l.
 
Egy f�tty... s a messzes�gben m�r elnyeli a k�d
a h�zat �s a l�nyt – mi rohanunk a gyorssal.
Csak �n �rzem, hogy engem valami odak�t,
�s k�rdezem: nem � volt a v�rva-v�rt, �r�k,
az egyetlen asszony, kit n�kem sz�nt a sorsa,
a hervad�, b�s l�ny a t�llf�gg�ny m�g�tt?

T�th �rp�d
Elejtetted a napot

R�d gondoltam d�lut�n,
F�nn az arany nap s�t�tt
S lehunyt szemh�jaimon
R�zsasz�nnel �t�t�tt.

F�radt arcom szeliden
T�zes�tette a f�ny
S szemlehunyva a szokott
Utaz�sra v�rtam �n,

Arra, mikor -halk haj�
Titokzatos tengeren, -
Fekv�sz�ken �trak�l
S l�zam sodr�n ring velem

Felel�tlen, gy�ny�r�
Fant�zia-t�jakig,
Ahol roml� �letem
N�mely b�s �lma lakik:

Mindaz, ami sose lesz,
Mindaz, ami sose volt, -
�gy indultam ma is el,
Hunyt szemekkel, mint a holt,

�lmodozni: �letet.
�s �gy hajlott r�m a nap,
Mintha pill�imra a
R�zsasz�n� parazsat

Az a szent f�ny ejten�,
Mit m�g ott l�tott a szem
Isten-atyja kebel�n,
S melyre szomjas sz�ntelen.

�s egyszerre �gy esett,
Telin, forr�n, hirtelen
R�d gondoltam s arra, hogy
Messze vagy �s jaj nekem.

�s megriadt szemeim
Felpattantak: a hegyek
Cs�csain m�r pirosan
B�sultak a fellegek.

�s egy furcsa v�zi�
Vad er�vel elkapott.
�gy �reztem: kezeid
Tartott�k ma a napot.

Az�rt volt oly k�l�n�s,
Minden f�nyn�l �desebb,
�s �n ezt csak most tudom,
Amikor m�r este lett,

Mikor kezed f�radtan
Elejti m�r a napot
S szivemben is cs�ndesen
Elhallgatnak a dalok.

Kaffka Margit

PRIMAV�RA

Csak halkan j�rj, halkan.

A f�sz�lakra vigy�zzunk!

- Meg�rzi a sok gy�k�r lenn.

Vigy�zva j�rjunk, – halkan!

Hogy n�znek e fiatal f�k,

Mert a kezemet megfogtad!

Nem, nem is mire�nk n�znek,

- T�n b�lcsek e fiatal f�k?

�n nem megyek tov�bb inn�t!

- A t� szeme most kiny�lott,

Reggel van, �rny van, a t� m�ly…

�n nem tudok elmenni inn�t.

Te v�rj meg engem a parton…

A t�ba lenn egy mese-r�t van.

Ha felj�v�k – ezer �v mulva, –

L�gy te a parton!