�gy azt�n a fecske kics�pte a nagy rubint a Herceg kardj�b�l, �s a cs�r�be fogva, a tet�k f�l� emelkedett.

Elsz�llt a sz�kesegyh�z tornya mellett, ahol az angyalok feh�r m�rv�nyszobrai �llnak. Elsuhant a palota f�l�tt, �s hallotta a t�nc dobog�s�t. Egy sz�p fiatal l�ny �pp akkor l�pett ki az erk�lyre szerelmes�vel.

- Milyen csod�latosak a csillagok - mondta a f�rfi -, �s milyen csod�latos a szerelem hatalma!

- Rem�lem, hogy idej�ben elk�sz�l a ruh�m az udvari b�lra - felelte a l�ny -, golgotavir�g-h�mz�st rendeltem r�, de a varr�n�k olyan lust�k.

A fecske �tsuhant a foly� felett, �s l�tta a haj��rbocokon leng� l�mp�sokat. Elsz�llt a gett� f�l�tt, �s l�tta, amint az alkudoz� �reg zsid�k r�zserpeny�ben m�regetik a p�nzt. V�g�l el�rkezett ahhoz a szomor� h�zhoz, �s ben�zett. A kisfi� l�zasan k�h�g�tt az �gyban, anyj�t pedig a f�rads�gt�l elnyomta az �lom. Ber�p�lt h�t a szob�ba, �s letette az asztalra, az asszony gy�sz�je mell� a nagy rubint. Azt�n gyeng�den k�r�lrep�lte az �gyat, �s sz�rny�val legyezgette a kisfi� homlok�t.

- Milyen j� h�v�s van - mondta a kisfi� -, most m�r meg fogok gy�gyulni! - �s �des �lomba mer�lt.

Akkor a fecske visszasz�llt a Boldog Herceghez, �s elmondta, mit v�gzett.

- Furcsa - jegyezte meg -, cs�ppet se f�zom, pedig meglehet�sen hideg van.

- Mert j�t cselekedt�l, az�rt - mondta a Herceg.

A kis fecske elgondolkozott ezen, s azut�n elaludt. A gondolkoz�s ugyanis mindig el�lmos�totta.

Hajnalban elsz�llt a foly�hoz, �s megf�rd�tt.

- Milyen rendk�v�li jelens�g - mondta a mad�rtan professzora, amikor �thaladt a h�don. - Fecske t�len! - �s hossz� levelet �rt az esetr�l a helybeli �js�gnak. Nagy felt�n�st keltett vele, mivel telet�zdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem �rtett.

- Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, �s el�re �r�lt az elk�vetkez�knek. Megl�togatta sorra a m�eml�keket, �s sok�ig el�ld�g�lt a templomtorony cs�cs�n.

Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.

- Nicsak, egy el�kel� idegen! - mondogatt�k egym�snak. S �gy azt�n a fecske nagyon j�l �rezte mag�t.

Amikor felkelt a hold, visszarep�lt a Boldog Herceghez.

- Nem �zensz semmit Egyiptomba? - ki�ltotta. - Nyomban indulok.

- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a Herceg -, maradj velem m�g egy �jszak�ra.

- V�rnak m�r Egyiptomban - felelte a fecske. - T�rsaim holnap tov�bbrep�lnek a m�sodik v�zes�shez. V�zil� h�s�l ott a s�s k�z�tt, �s hatalmas gr�nittr�nuson �l Memnon isten. Eg�sz �ll� �jszaka a csillagokat b�mulja, s amikor a hajnalcsillag felt�nik az �gen, kiszakad bel�le az �r�mki�lt�s, �s azt�n megint eln�mul. D�lben s�rga oroszl�nok j�rnak inni a v�zpartra. Szem�k z�ld, mint a legz�ldebb berill, �s ord�t�suk t�lharsogja a v�zes�s zuhog�s�t.

- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a Herceg -, messze-messze, a v�ros t�ls� sz�l�n l�tok egy fiatalembert egy padl�sszob�ban. Asztala tele van k�ziratlapokkal, f�l�j�k hajlik, �s mellette, egy talpas poh�rban hervadoz� iboly�k. Haja barna �s hull�mos, az ajka piros, mint a gr�n�talma, a szeme nagy �s �lmodoz�. A darabj�t szeretn� befejezni a sz�nh�zigazgat� sz�m�ra, de nem tud �rni, mert nagyon f�zik. Kandall�j�ban nincsen t�z, �s az �hs�g elgyeng�tette.

- Itt maradok m�g egy �jszak�ra - mondta a fecske, mert igaz�n j� sz�ve volt. - Vigyek neki is egy rubint?

=>