Oscar Wilde

A Boldog Herceg

A m� eredeti c�me: The Happy Prince
Ford�totta: Lengyel Bal�zs

Egy oszlop tetej�n, magasan a v�ros f�l�tt �llt a Boldog Herceg szobra. Tet�t�l talpig arany bor�totta, v�kony, finom levelekben, k�t ragyog� zaf�r volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolat�n.

Nemhi�ba csod�lta mindenki.

- Legal�bb olyan sz�p, mint egy sz�lkakas - jegyezte meg az egyik v�rosi tan�csos, aki szerette volna, ha h�re megy m�v�szi �zl�s�nek -, csakhogy nincs annyi haszna - tette hozz�, nehogy az emberek m�g azt higgy�k, hi�nyzik bel�le a gyakorlati �rz�k, mert az azt�n nem hi�nyzott.

- B�r olyan lenn�l, mint a Boldog Herceg! - s�hajtott fel a j�zan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. - A Boldog Hercegnek m�g �lm�ban sem jut esz�be, hogy nyafogjon valami�rt.

- �r�l�k, hogy akad legal�bb egy l�ny a vil�gon, aki t�k�letesen boldog - d�nny�gte a csal�dott f�rfi, amint a csod�latos szobrot b�multa.

- Olyan, mint egy angyal - mondt�k az �rva gyerekek, amikor kil�ptek a sz�kesegyh�zb�l ragyog� skarl�tv�r�s kab�tban �s tiszta, feh�r k�t�nyben.

- Honnan tudj�tok? - k�rdezte a sz�mtantan�r. - Sose l�ttatok angyalt.

- Dehogynem, �lmunkban - v�laszolt�k a gyerekek, �s a sz�mtantan�r �sszer�ncolta a homlok�t, �s nagyon szigor� arcot v�gott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek �lmodnak.

Egy �jszaka elsz�llt a v�ros f�l�tt egy kis fecske. T�rsai m�r hat hete �tnak indultak Egyiptomba, de � h�tramaradt, mert szerelemes volt a legszebb n�dsz�lba. M�g a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy, s�rga pill�t kergetett a foly� ment�n, �s a n�dsz�l karcs� alakja �gy elb�v�lte, hogy meg�llt �s megsz�l�totta:

- Szeresselek? - k�rdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes besz�det, mire a n�dsz�l m�lyen meghajolt. �gy azt�n a fecske �jra meg �jra k�r�lrep�lte a n�dsz�lat, a sz�rnya meg-meg�rintette �s ez�st�sen fodrozta a vizet. Ez volt a vallom�sa, �s �gy udvarolt eg�sz ny�ron �t.

- Micsoda nevets�ges kapcsolat - csivitelte a t�bbi fecske -, nincs a menyasszonynak p�nze, �s t�ls�gos sok a rokona. - �s csakugyan, a foly�t szinte elbor�totta a n�d. Azut�n bek�sz�nt�tt az �sz, �s a fecsk�k elrep�ltek. T�voz�suk ut�n a kis fecske nagyon egyed�l maradt, �s unni kezdte kedves�t.

- �r�kk� csak hallgat - mondta -, �s f�lek, hogy ingatag term�szet, mert sz�ntelen�l kac�rkodik a sz�llel. - �s val�ban, a n�dsz�l a legkisebb sz�lre is a lehet� legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon �l� teremt�s - folytatta a fecske -, �n viszont szeretek utazni, szeressen h�t utazni a feles�gem is! - Elj�ssz-e velem? - k�rdezte v�g�l a n�dsz�lt�l; de az csak a fej�t r�zta, annyira ragaszkodott az otthon�hoz. - Hitegett�l csak! - ki�ltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - �s elrep�lt.

Sz�llt, sz�llt eg�sz nap, �s est�re meg�rkezett a v�rosba.

- Hol t�ltsem az �jszak�t? - k�rdezte. - Rem�lem, felk�sz�ltek a fogad�somra.

Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetej�n.

- Itt fogok megsz�llni - ki�ltott fel -, pomp�s ez a hely, j�rja a friss leveg� is! - �s leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg l�ba el�. - Arany a h�l�szob�m - mondta mag�nak halkan, amint k�r�lpillantott, �s aludni k�sz�lt; de alig dugta a fejecsk�j�t a sz�rnya al�, r�pottyant egy nagy v�zcsepp. - Milyen k�l�n�s! - ki�ltott fel. - Egyetlen felh� sincs az �gen, tiszt�n ragyognak a csillagok, �s m�gis esik. Bizony sz�rny� az �ghajlat itt �szak-Eur�p�ban. A n�dsz�l ugyan szerette az es�t, de csak puszta �nz�sb�l.

Akkor ism�t r�hullott egy csepp.

- Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha m�g az es�t�l sem v�d meg? - k�rdezte. - Keresnem kell egy j�, fedeles k�m�nyt. - �s elhat�rozta, hogy tov�bbsz�ll.

De miel�tt sz�tnyitotta volna sz�rnyait, r�hullott a harmadik csepp. Ekkor feln�zett �s l�tta - de jaj, mit is l�tott?

A Boldog Herceg szeme k�nnyben �szott, �s a k�nnyek v�gigcsorogtak aranyorc�j�n. �s a holdf�nyben olyan gy�ny�r� volt az arca, hogy a kis fecsk�t el�nt�tte a sz�nalom.

- Ki vagy te? - k�rdezte.

- �n vagyok a Boldog Herceg.

- Mi�rt s�rsz akkor? - k�rdezte a fecske. - Teljesen �t�ztattak a k�nnyeid.

- M�g �ltem, �s emberi sz�vem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a k�nny, mert a Gondtalans�g Palot�j�ban laktam, ahova nem l�phet be a Szomor�s�g. Nappal a kertben j�tszottam t�rsaimmal, este pedig a Nagy Teremben �n nyitottam meg a t�ncot. A kertet magas fal vette k�r�l, de nekem eszembe se jutott megk�rdezni, hogy mi van a falon t�l, olyan sz�p volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, �s �n csakugyan boldog voltam, ha a gy�ny�r boldogs�g. �gy �ltem, �s �gy haltam meg. �s most, hogy holt vagyok, ide �ll�tottak, olyan magasra, hogy l�tnom kell a v�ros minden sz�rny�s�g�t �s nyomor�s�g�t, �s b�r a sz�vem �lomb�l van, m�st sem csin�lok, csak s�rok.

"�gy, h�t bel�l nem is arany?" - jegyezte meg mag�ban a fecske. De udvariasabb volt ann�l, semhogy kimondjon egy ilyen szem�lyes term�szet� megjegyz�st.

- Messze innen - folytatta m�ly, zeng� hangon a szobor -, j� messze, valamelyik kis utc�ban �ll egy szomor� h�zacska. Ablaka �ppen nyitva, �s �n egy asszonyt l�tok odabent, amint az asztal mellett �l. Arca keskeny �s megviselt, keze durva �s v�r�s, telis-tele t�sz�r�ssal, mert az asszony varr�n�. Golgotavir�gokat h�mez �ppen egy atlaszruh�ra, amelyet a kir�lyn� legkedvesebb udvarh�lgye visel majd a legk�zelebbi udvari b�lon. A szoba sark�ban, az �gyon betegen fekszik a kisfia. L�zas, �s narancsot k�r. De az �desanyja nem tud m�st adni neki, csak vizet, s �gy a kisfi� s�r. Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m, nem vinn�d-e el neki a rubint a kardom markolat�r�l? L�bamat ehhez a talapzathoz er�s�tett�k, magam nem tudok mozdulni.

- Engem v�rnak m�r Egyiptomban - mondta a fecske. - T�rsaim f�l-le cik�znak a N�lus f�l�tt, �s besz�lgetnek a nagy l�tuszvir�gokkal. Hamarosan elpihennek a nagy kir�ly piramis�ban. Ott fekszik a kir�ly is festett kopors�ban. S�rga v�szonba burkolt�k, �s bebalzsamozt�k f�szerekkel. A nyak�ban halv�nyz�ld jadel�nc van, �s a keze, mint a sz�raz lev�l.

- Fecsk�m, fecsk�m, kicsi fecsk�m - mondta a Herceg -, v�rhatn�l-e m�g egy �jszak�t, lenn�l-e a k�vetem? A kisfi� olyan szomjas, �s az �desanyja olyan szomor�.

- Ha meggondolom, �n nem is szeretem a fi�kat - felelte a fecske. - M�lt ny�ron, amikor a foly� mellett tany�ztam, volt ott k�t durva k�ly�k, a moln�r fiai, akik unos-untalan k�vel hajig�ltak. Persze, nem tal�ltak el, mi fecsk�k sebesebben rep�l�nk ann�l, �s az �n fam�li�m k�l�n�sen h�res a gyorsas�g�r�l, hanem az�rt ez tiszteletlens�g volt.

De a Boldog Herceg �gy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajn�lta.

- B�r nagyon hideg van - mondta -, egy �jszak�ra m�gis maradok, �s a k�veted leszek.

- K�sz�n�m kicsi fecske - mondta a Herceg.

=>